Beleszólás

 

" -      Persze! - vágtam rá. - A soha jó lesz?

-      Igen, de szólj, mert lehet, ha nem érek rá. - fordult sarkon Zayn. "

Fáradtan zihálok. Kisimítok egy izzadt tincset az arcomból. A pólom kellemetlenül tapad a hátamra, gyöngyözik a verejték a homlokamon. A hideg levegő csillapítja a forroságom, de még mindig melegem van. Neki támasztom a hátam a hideg falnak, és előhalászom a doboz cigim. Ráérősen gyújtom meg a szálat, majd karikákat fújva várom, hogy csillapodjon a szívverésem és ne legyen olyan átkozottul melegem. A nikotin lassan, de megnyugtat. Hosszasan szívóm be a füstöt, a szememmel folyamatosan az égő végét nézem. Elveszek a narancs és a vörös árnyalatokban és már nem is érzem jól itt, a metsző hidegben.

Elpöckölöm a csikket és eltávolodok a faltól. Megfordulok és az ajtóhoz lépek.

-  Megfáztál? - jött egy gúnyos megjegyzés az ajtóból. Próbáltam nem odafigyelni, és elsétáltam mellette. Amikor már azt hittem, hogy megúsztam a kellemetlen találkozást mélységesen nagyot tévedtem. Egy kéz kulcsolódott a csuklómra. Visszarántott, a csuklómba pedig éles fájdalom nyíllalt. Felszisszentem, de elnyomta a gúnyos nevetés.

-     Válaszolj, ha kérdeznek. - mondta - Válaszolj, ha kérdeznek!

Konokul rángattam a karom, hogy kiszabaduljak.

-    Ejnye, Faye. - cicegett. - Nem így ismertelek meg. Tudod csalódott vagyok. Máshogy képzeltem el, hogy milyen is vagy. Rendes lánynak tűntél, mármint tudom, hogy távolról sem vagy az, de épp ez izgatott benned. Olyan vagy amilyenek mutatod magad. Hidegnek és elérhetetlennek. 

-      Engedj el. - mondtam nyugodtan. - Most. - tettem hozzá, hogy értse, nem szándékszom itt állni vele.

Rám nézett és mosolygott. Ettől tartottam. Jól szórakozik és esze ágában sincs elengedni. Még pedig mehetnékem van, főleg, hogy Ő egy lépésre van csak tőlem és bármit megtehet.

-       Te, hol van a hullámoska? - röhögött valaki a másik ajtó mögött. Reménykedve vártam, hogy ki lépik ki, de nem volt szerencsém.

-    Tehát itt van. - nevetett.Vállon veregette a fogvatartóm és felém fordulva vigyorogva dicsérte a munkatársaim.

-      Tudod, Faye jó kis csajok dolgoznak veled. De elárulom, hogy te vagy mind közül a legjobb, de te úgy-e játszod a szűzribancot, és csak mást lehet jól megdöngetni. Például Laurát.

Összerándult a gyomrom. Tudtam, hogy Laura kicsit gátlástalan, vagyis jobban mondva, bárkinek szétteszi a lábát, de fájdalmas volt beismerni, nem hogy mástól hallani. Konokul néztem farkasszemet velük.

-       Még mindig teszed az eszed? - nevettek fel egyszerre. 

-      Nem...

Hosszas szűnetet tartottam, és jól megfigyeltem az előttem álló, számszerűen már felnőttkorú emberekkel, akikbe lázadó tinédzserek szorultak. De úgy-e a kor csak egy szám, az érettség az a viselkedés. A banda egyáltalán nem érett... A két körülrajongott srác csillogó szemmel nézett rám, így felhergelve őket befejeztem a mondatom.

-  ... nem játszom magam. Ilyen vagyok. Ti meg egy fényévtávolságnyira vagytok attól, hogy egyáltalán ne lenézve gondoljak rátok.

A csuklóm szabadult és vártam a reakciót. Az újonnan érkezett srác fejcsóválva ment vissza ahonnan jött, és magunkra hagyott. Mehettem volna, de nem mozdult a lábam. Szitok áradatot engedtem arra, aki így képes itt tartani, hogy nem fogja a karom.

-    Meglátod, hogy akkor is sikerül. - mondta halkan és rám nézett. Hosszasan a szemembe, megnyalta az alsó ajkát és felém lépett. Ösztönösen léptem hátra és a saját lábamba megbotolva  rohanni kezdtem. A folyósó rövid és szűk, így a fejvesztve menekülés közben észre se vettem, hogy nyílt az ajtó és kilépett valaki. Túl közel voltam, hogy lassítsak. Nekirohantam és mindketten elterültünk.

Az alattam levő ember ropogósan nevetett.

-   Zayn! Mi történt, hogy rám ugrik? - mosolygott rám néhány centire az arcomtól Harry. Felvonta a szemöldökét és megfogta a vállam és leemelt magáról. Zayn időközbe beért. Kezet nyújtott felém. Engedelmesen nyújtottam a kezem, hogy felsegítsen. Ehelyett erős karok ragadtak meg. Harry talpra állított.

-      Faye, lassabban. Jó? - porolta le magát. - Miért rohansz, mint egy őrült? 

-     Én voltam. - mondta Zayn és neki dőlt a falnak. A dzsekije idegesítő hangot adott ki, ahogy mocorgott, hogy kényelmes poziciót kapjon.

-     Zayn, helyezd máshova a perverz játékaid. - vigyorgott Harry. - Különben nem csak te élvezed majd, hanem valaki más is. - célzott minden kétség közül magára.

-      Meglátjuk, hogy a hölgy mit dönt és akkor egyeztetünk. Igaz, Faye? - kacsintott rám Zayn.

-      Persze! - vágtam rá. - A soha jó lesz?

-      Igen, de szólj, mert lehet, ha nem érek rá. - fordult sarkon Zayn.

Elsétált, helyette meg jött a menedzser.

-     Végre Faye! - teremtett le Maurice. - Tíz perc és folytatjuk a műsort! Hol voltál?

-      Levegőztem. - morogtam. 

-      Zayn levegőjéből? - idegesített Harry.

-      Hallgass már, mert idegesítő vagy! - mondtam és Maurice-hoz fordultam.

-      Akkor nyomás és öltözz már át. A többiek már kint vannak a backstage-ben.

-      Ne segítsek öltözni?- kiáltott utánam Harry. Bemutattam neki és siettem, hogy ne haragítsam magamra a többieket.

Lerángattam magamról az átizzadt  ruha darabokat és felvettem az előkészített fellépőt. Egy egyberuhaegyszerű fekete ruha kivágott háttal és széles pántokkal, hogy a helyén tartsa a széleket és ne villantsunk, a fiúk nagy bánatára. A következő dalok koreográfiája egyszerű és könnyű, de viszont nekem kiborító. A fiúk miatt, közvtlen közelükbe leszünk. A felállástól függ, hogy kell-e előttük táncolnunk vagy egyéb előre gyakorolt dolgot véghez vinni. 

A ruhámat lesimítottam és kibontottam a hajam. Jól esett, ahogy a derékig érő hullámos hajam súrolta a hátam. Futólépésben tettem meg a backstagig az utat. 

-      Végre! - sóhajtott Lena. 

Ő volt a vezető, neki volt a legtöbb szerepe a koncerteken és ő volt a fönökünk. Három évvel nagyobb nálam. Most töltötte be a huszonötöt. Magas és gyönyörű, rövid - vállig érő- és csillogó fekete a haja. Rendkívül ügyes táncos, nála jobb vezetőt el sem tudnék képzelni. Kedves és odaadó. Tudom, hogy Liam nagyon kedveli, de mint a többi srác ő is képtelen normálisan ezt kinyílvánítani. A koncertek alatt hozzádörgölőzik, vagy a fenekére csap. Ő pedig csak mosolyog és teszi a dolgát. Bezzeg én képes vagyok hatalmas patáliát csapni, mert behatolnak  a magán szférába. Ezért is kerülöm a táncok során a srácokat és habár tudom, hogy Lena mellett is lehetnék, mert a legügyesebb táncosok kerülnek oda, inkább a néha napján pontatlan mozgású Laura az aki a helyemen táncol.

-      Gyerünk előre! - sürgetett Lena. - Nincs időnk erre Faye!

Hátrahököltem, ahogy az előre szót kiejtette. Már pedig én nem akarok elől lenni. Így makacsul álltam és hallgattam Laura hisztijét, hogy menjek már, mert ő nem tud elől lenni, mert meghúzodótt a bokája. Szegény... A többiek konfliktusra heygezve várták, hogy kiboruljak. Nem titok, hogy makacs és forrófejű vagyok.

-     Nem nyitok vitát róla. - vetette oda nekem Lena és a felcsendülő zene ütemét követve rohant be a színpadra. Utálom, ha valaki így éri, el, hogy azt csináld, amit akar. Így lehetőséged sem nyílik veszekedni, vagy hisztizni. Annyira nagy igazságtalanság, hogy muszáj azt is megcsinálnod, amit nem akarsz.

Két dal után volt öt perc szünetünk. Addig a fiúk szórakoztatták a közönséget. Addig élveztem az nyugalom édes pillanatait, amikor elindult a zene és Louis beleszólt a mikrofonba.
-       És jöjjenek a dögös csajok!

A társaim pironkodva táncoltak be a színpadra, én meg lesújtva álltam a helyemre. Ebben a dalban nem lett volna semmi keresni valója Zaynnek mögöttem, ő ugyanis Olivia mögött énekel, ő meg a nyakát kellene átölelnie és suttogia a fülébe. 

Halottam, hogy mögöttem áll, de nem fordulhattam meg. Jött a gitár szóló, és Zayn nekidőlt a hátamnak. Nem mozdultam és nem is szóltam semmit. Mint egy űrlakó álltam, amíg Lena rám nem kiáltott, a felszólítását elnyomta a basszus, de értettem

Zayn bátorításnak szánta-e, de maga felé pördített, a koreográfia szerint. A kezét a derekamra csúsztatta és még lenebb is.

Ösztönösen lendítettem a karom, hogy megüssem, de gyorsabb volt nálam. Mielőtt elérhettem volna megragadta a kezem és figyelmeztezően mellém engedte.

Színpadias mosollyal fogadta  közönség tapsát és fütty koncertjét. Dermedten láttam a szemem sarkából, hogy Niallt felpofozza Lena. Niall pedig kacsintott neki.

Lena pedig intett, hogy kövessem. Oldalazva jutott le a színpadról és egyenesen Maurice-hoz ment, aki már várt.

- Sajnálom. - montam, mert gondolom erre várt.

- Faye, mi bajod? Miért nem tudsz öt lépést, úgy megtenni, hogy nem szúrod el?! Csak jól kel kinézned, nem kell gondolkodnod is! Tűnjetek el innen mindketten.

Lena nem mozdult, én viszont elmentem, hogy valahol kiöntsem a bánatom.

Az öltözőben, vidám nevetés csendült, tehát a lányok vissza tértek.

Lehajtott fejjel sétáltam be, és egy szó nélkül leültem Laura mellé.

- Na, Faye, miért akadtál ki? - bökött meg játékosan. - Csak nem

Zayn miatt?

- Akkor miért kérdezed, ha tudod? - felálltam lerángattam magamról a ruhát. Fehérneműben álltam Laura mellett, zavaromban magamra kapkodtm a tiszta ruháim. Furcsa mód hallgatott, amíg ki nem ürült az öltöző.

Amikor Ria is elment, utolsóként,megszólalt.

- Tudod, hogy itt Dublinban két napot maradunk...és hotelben leszünk elszállásolva. A

táncosok a második emeleten, míg a fiúk a harmadikon lesznek, és, hogy is mondjam mi is a harmadikon leszünk... Mi ketten...